Gyorsan keresni adena be.

Lineage2 mint élet szimulátor?

Általános Bornobáz a mogorva, magának való vakond egy szép nyári napon ásni kezdett. Csak ásott, és ásott, egyre mélyebbre és mélyebbre.

Olyan mélyre, amilyenre még egy vakond sem ásott soha. S mikor már elég nagy volt a csend, és eléggé áthatolhatatlan a sötétség, Bornobáz úgy döntött, szundikál egy csöppet.

1. Így napi 500 könnyű
2. Az online bevételek legmegbízhatóbb webhelyei
3. Szórni a pénzt bűntudat nélkül minden hétvégén, saját menő autóval járkálni.

Szundikált egy órát, szundikált kettőt. Addig-addig gyűjtötte ekképpen az órákat, hogy végül eltelt egy egész nap.

S mivel ez a nap olyan jól telt, Bornobáz úgy döntött, kereskedőket keres közös kereskedéshez még egyet. Nap követett napot, s mire a hetediket is átaludta mogorva vakondunk, végre az erdő többi állatának is feltűnt hiánya. Keresni is kezdték, ám mivel mindig annyira morcos volt, hogy ők maguk sem kedvelték különösebben, hamar feladták a kutatást, és beletörődtek a ténybe: Bornobáz végleg a föld alá költözött.

Egyedül Fityfiritty, a kotnyeles mókuslány folytatta a keresést, és igyekezete meg is hozta gyümölcsét: rálelt a mélységes mély vakond-járatra, és azon nyomban be is mászott, hogy meglátogassa Bornobázt.

Ám Fityfiritty nem adta fel. Nekem amint felkel a Nap, rögvest kipattan a szemem!

Ám Fityfiritty még órákig nem fogyott ki a mondanivalóból, s mogorva vakondunknak komoly munkájába került, hogy elzavarja. Csakhogy mikor a kotnyeles kis mókuslány végre-valahára magára hagyta, Bornobás rádöbbent, hogy bizony már nem tud és nem is akar visszaaludni… Nagyot sóhajtott, és komótosan kimászott a felszínre Fityfiritty után.

Kellemes nyári éjszaka volt: szerelmes tücskök ciripeltek a szellő ringatta fűszálakon, s szentjánosbogarak cikáztak ide-oda a mezőn, versenyre kelvén az égbolt csillagainak ragyogásával. Bornobás mélyet szippantott a hűvös éjszakai levegőből, és érezte, nem is akar már visszamászni a föld alá. Azon az éjjelen együtt ültek a fűben, s nézték az égbolton átcikázó hullócsillagokat.

Mikor pedig a hajnal első sugarai felbukkantak a horizonton, Bornobáz visszatért otthonába. Gyorsan keresni adena be attól kezdve a mélység csöndjét gyakran verte fel Fityfiritty vidám csacsogása — s mogorva vakondunk egy csöppet sem bánta ezt.

Olyannyira, hogy néha még ő maga is tiszteletét tette a mókuslány otthonában… Így esett, hogy a vakond, ki örökre a föld alatt akart maradni, végül egy valódi barátra lelt, aki vele volt mind a föld alatt, mind a föld felett.