A kereskedők hangulatának skálája a bináris opciókról

Ezredvégi beszélgetés Ankerl Gézával [1] Mi késztette az emberek és régiók közti kapcsolatok kutatására? Miután hazám sorsa ban annak elhagyására kényszerített, a külhonban való tanulás és oktatás nyomán rá kellett ébrednem arra, hogy amit fiatalon mint egyetemes ismeretet és értékrendet sulykoltak belém, azt más kultúrkörökhöz tartozó kollégák és diákok nem tartják evidensnek.

Hogyan lehet pénzt keresni papírból a világ különböző országaiban

A tárgyi, megbízható, egyetemes érvényű tudás keresését viszont nem adtam fel, s ez arra késztetett, hogy kultúrkörök azonosításával, elhatárolásával módszeresen foglalkozzam. Szaktárgyamnak, magának a szociológiának is két irányzata, mondhatni "közönsége", "piaca" van: az egyik irányzat, a látványosabb, jobbára önkényesen a "kivételekkel" szembeállított kiválogatott ún.

Ez leggyakrabban tudományosan eldönthetetlen vitákba torkollik. E kategóriába tartozik a szintén önkényes kérdésfelvetésekkel operáló úgynevezett közvélemény-kutatások jó része is, mert ahelyett, hogy kemény tényeket állapítana meg, iparkodik a közvéleményt ráolvasással befolyásolni self-fulfilling prophecy.

A másik visszafogottabb hangvételű, tudományos irányzat a szociológus személyes véleményét tudatosan igyekszik a háttérbe szorítani, s a megfigyelhető társas magatartásokból vett módszeres mintavétel alapján igyekszik az azok között fellelhető rendszeres összefüggéseket felfedni, leírni.

Az utóbbi megállapításai ismeretelméletileg megbízhatóbbak s így maradandóbbak. Az ilyen jellegű ismeretszerzés érdekében egyik utóbbi kutatásunk arra igyekezett tárgyilagos feleletet találni, melyek Európa szociológiailag koherens régiói. A kommunikáció a társas élet szubsztrátuma: "érintkezés" nélkül társadalom nem létezik.

Ezért azt kerestük, hogy Európában mik az egyes vidékek telefonálóinak szokásai, melyik vidékkel beszélnek elsősorban. Összehasonlítottuk tehát a véletlen hívások adta elméleti eloszlást a tényleges hívásmegoszlás statisztikájával, s arra az objektív következtetésre jutottunk, hogy viszonylag intenzív kommunikációjuk alapján a Finno-Skandináv, a Benelux államok és a volt Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai Európa térképén szociológiailag azonosítható régiókat képeznek, míg például az annyit emlegetett földközi-tengeri Dél-Európában ez egyáltalán nem állapítható meg.

Írásaiban Ön figyelemre méltó gondolatokat vetett föl a globalizáció problémaköre kapcsán; nemcsak tényeire, hanem a körülötte kibontakozott ideológiai mozzanatokra is rámutatott.

A bináris opciók legjobb mérőórái

Mit jelent a globalizmus mint ideológia? A globalizációnak, mint a legtöbb jelenségnek, két egymástól megkülönböztethető oldala van. A globalizáció önmagában egy technikatörténeti tény, amire egy másik aspektus szinte árukapcsolásként rárakódik, bizonyos jelentéseket ráolvasnak, betudnak neki.

A globalizáció, mint ilyen, teljesen közismert és nyilvánvaló tény. Arról van szó, hogy a távközlés és a távolsági közlekedés révén a világ minden pontjával rendszeresen érintkezhetünk. A távközléssel azonnali összeköttetésre tudunk lépni a "két intelligens érzékszerv" Szent Ágostona látás és a hallás révén. Ezen korlátozott érzékeléses érintkezést kiegészíti egy másik, szintén tárgyilagosan leírható jelenség; az, hogy a hangnál is gyorsabban repülő tömegközlekedési eszközök azt is lehetővé teszik, hogy valaki bárhol bárki mást sűrűn fel is keressen, és így köztük, mind az öt érzékszerven keresztül, intenzív jelenlét-kommunikáció jöjjön létre, sőt hogy egymással esetleg közösüljenek, s utódot nemzzenek.

Ez egy vitathatatlanul új tény a világtörténelemben. De a globalizációba a történelmi szükségszerűség örve alatt egy bizonyos ideológiát is bele lehet olvasni, amit globalizmusnak nevezhetünk. Tudniillik a globális érintkezés egy lehetőség. Mint az Európa szociológiai feltérképezésére vonatkozó előző példa is mutatja, a kommunikációs hálózat csak egy virtualitás. Hogy azt milyen mértékben használom fel, hogyan s milyen vonatkozásban, irányban válik ténylegesen kommunikációs folyamat hordozójává, az tőlem függ.

Egy kis eltérés a történelemben

Az már nyilván egy ideológiai tétel azt állítani, hogy mivel most lehet mindenhová telefonálgatni, ezért ezt maximalizáltan kell felhasználni, s nem meggyőződésemnek megfelelő módon optimalizálni.

Ez olyan, mint mikor valakinek vesznek egy rádiót, s azt szüntelenül bömbölteti pusztán azért, mert lehet bömböltetni.

S a mai világban uralkodó erőviszonyokat szemlélve feltűnik, hogy nem feltétlenül fűződik a világ minden népének és kultúrkörének egyező érdeke ahhoz, hogy a tömegközlés eszközei maximálisan ontsák - gyerekekre, felnőttekre egyaránt - el szórakoztató reklámaikat. Az egyirányú kisugárzási hálózat révén a maximális diffúziót erőltető globalizmus sajátos érdekeket szolgál, tehát nem valamiféle átgondolt világméretű egyetértésen alapuló érdekről van szó.

E folyamatban kölcsönösségről nem beszélhetünk.

• Az FCA Financial Conduct Authority általi felügyeletnek, valamint a svájci követelményeken és előírásokon alapúló szervezeti működésnek köszönhetően kiemelkedő és biztonságos körülmények között kínáljuk ügyfeleinkek a devizák, nemesfémek és CFD-k piacán való kereskedés lehetőségét MT4-es platformon.
• По вот содержание послания было потрясающе неожиданным.
• Hogyan kell dolgozni a bináris opciókkal
• Hogyan lehet gyorsabban keresni az adenát
• Indikátorok használata bináris opciók kereskedelméhez. Pontos tárcsa jelzők a bináris opciókhoz

Ugyanis Hollywoodból s más, főleg anglo-amerikai médiaközpontokból, akár műholdas közvetítés révén, számos film jut el Kínába, Thaiföldre és más kultúrvidékekre minden jelentős viszonosság nélkül. A világban ténylegesen lezajló tömegközlési folyamatok a kölcsönös függés globalista tételére mint üres ideológiai retorikára rácáfolnak.

A kölcsönös függésről szóló szónoklás csak arra szolgál, hogy egyes kultúrák, pontosabban egy egész civilizáció - a nyugati civilizáció s annak vezető erejével, az Anglo-Amerikai Egyesült Államokkal az élen - saját elképzeléseit masszív eszközökkel ráerőltesse másokra.

Úgy tűnik, hogy a globalizmusnak a kereskedők hangulatának skálája a bináris opciókról rugói vannak? A globalizmus bizonyos alapvető doktrinális előfeltevésekre épül, elsősorban az ökonomizmusra, amelyet gazdasági fundamentalizmusnak nevezhetünk. A jelenlegi szekularizált nyugati civilizáció mértékadó körei a gazdasági szempontot tartják a társadalmi folyamatokban meghatározónak.

Ez éppen úgy érvényes a marxizmusra, amely tulajdonképpen a ricardói közgazdasági iskola tanának egyik leszármazottja - mondhatni egy üdvtörténeti olvasata - mint a neoliberalizmusra.

A felvilágosodás szerint az ember az ésszerű állat, s az ésszerű, számító viselkedés és szervezés otthona par excellence a gazdasági szféra, az ember felemelkedésének feltételezetten valódi forrása. Az ideológiai csúsztatás abban rejlik, hogy a tapasztalati tények minden módszeres megfigyelésével ellentétben el akarja fogadtatni, hogy egyrészt minden, ami a piac összehangolta magángazdaságban lesz lebonyolítva, a lehető legracionálisabb erőforrás-allokációt, felhasználást biztosít, másrészt a nem gazdasági, nem számító indítékú cselekvésmódok lekezelendők, alsóbbrendű, "fejletlen" társadalmak jellemzői.

E divatos világképnek egyik alkalmazása a globalizmus, amely el akarja hitetni, hogy a szélesebb munkamegosztás, szakosítás és így a méretgazdaságosság economy of scale nevében az ország- és a kereskedők hangulatának skálája a bináris opciókról semmibevétele révén terjeszkedő világkereskedelem korlátlan növelése megváltja az egész emberiséget világméretű nyomorától. A globalista utópia szerint az államok és határaik semmibevétele nyomán olyan egyre összefüggőbb, egyre közvetettebb termelésmódú vö.

Böhm-Bawerk s így tőkeigényesebb világgazdaság épül, ahol az egyre olcsóbbá váló áruk a szükségleteket szinte minden terhes munkakötelezettség nélkül is ki tudják majd elégíteni.

Ez a kommunizmus holnaputánra ígért "aranytojásának" neokapitalista változata, amely így nagyon talpraesetten a teóriának a valóságon való hitelesítését, megmérettetését a távoli jövőbe tolja ki. A világgazdaság oltárán bemutatott exportáldozat e paradicsomi állapotok ígéretes eljövetelének egyik kardinális szertartásává könnyű pénz 90-ben, amelyet a nemzetközi börze istenített üzérei elégtétellel nyugtáznak.

A konkrét vizsgálatok azt mutatják, hogy az export mindenáron és minden területen való növelésének hajszolása nem akármelyik, akármilyen helyzetben lévő országnak feltétlenül előnyös; sőt világgazdasági haszna sem egyértelmű.

Vegyük kissé közelebbről szemügyre a tényleges helyzetet! Még a nyugati liberális modellállamok is, ha rejtve is, adózóik filléreiből dotálják a mezőgazdasági és a más exportra szánt a kereskedők hangulatának skálája a bináris opciókról, ami eleve megakasztja a világgazdaságnak a külkereskedelem által való racionalizálását. Különösen mulatságos az a szertartás is, amellyel minden államfő gazdasága szervezetlenségét és tehetetlenségét az exportja elégtelenségére akarja tolni, s ezért államvizitjére vállalkozókat visz magával.

Azok ott kicsomagolják termékeiket mint afféle csecsebecséket. Természetesen a vendéglátó ugyanazt műveli, s közös végkövetkeztetés csak az elvárt közhely lehet, hogy a szakroszent külkereskedelmet növelni kell - elhallgatva a hiszékeny közönség előtt, hogy mivel a világ összes exportja és importja összesen csak nulla lehet, ha az egyik fél az export maximalizálásával akarja társadalmát megváltani, avval a másikat a pokolra ítéli, mert annak mindent importálnia kell.

• Miből készül a papírpénz?
• Ennek az indikátornak a telepítési folyamata nem különbözik egymástól.
• Token nevek
• Bináris opciós bónusz
• Forexclusive Magazin (kendoszalon.hu) by Forexclusive - Issuu
• Pénz papír. Miből készül a papírpénz? Mikor nem jobb kapcsolatba lépni a QC-vel
• ANKERL GÉZA: NYUGAT VAN, KELET NINCS

Az exporterőltetés egy ámokfutás. De függetlenül a kivitel és behozatal egyensúlyától, a külkereskedelem válogatás és nyakló nélküli növelésének más rákfenéje is van. A nemzetközi kereskedelem a kereskedés legkényesebb, legkockázatosabb, válságnak leginkább kitett formája. A nemzetgazdaságokat ugyanis még más államok stabilitásától is függővé teszi.

E többletkockázatokat a létrehozott - a szabad versenyt is megtévesztő - állami exportgaranciák is elárulják. S a szokásos exporthitelre való vásárlás tovább növeli. Megjegyzendő, hogy a "hosszú távú" nemzetközi munkamegosztás a különböző veszélyességű féltermékek ide-oda szállítgatásával a környezetszennyeződés veszélyét is tetemesen növeli. De a külkereskedelemnek az egyes országok érdekei szerinti optimalizálása helyett való maximalizálásának legkárosabb következménye az, hogy a világpiactól való függés a kormányokat tehetetlenné, fásulttá és szociális retorikájukat cinikussá teszi.

Ugyanis amíg a nemzetközi káoszból hasznot húzó transznacionális oligarchia befolyása világméretű, addig a népjólétet szolgáló és a piacot törvényesen rendező állami-politikai szervezés nemzeti szinten maradt. Pedig, bár a nemzetközi össze függés kiterjesztését a munkamegosztással indokolják, valójában a sok spekulációs szkripturális tőkeforgalom az áruforgalomnak százszorosa.

Mennyiben teremthetik meg e felismerések a globalizmus okozta társadalmi, gazdasági és politikai visszásságok felszámolásának feltételeit? Sajnos, a globalizáló gazdaság ésszerűtlenségeinek és visszásságainak felismerése nem elégséges azok kiküszöböléséhez, mert - mint már utaltunk rá - az anglo-amerikai eredetű, de most már multi- és főleg transznacionális pénzügyi csoportoknak a befolyása elképesztő méreteket öltött és érdekük bizonyos fokú nemzetközi áttekinthetetlenség, rendezetlenség, káosz fenntartása.

E transznacionális "vándor"-holdingok szabadon választották a hontalanságot, s abban a banánköztársaságban vagy operetthercegségben ütik fel székhelyük sátrát, amely pillanatnyilag a számukra a legelragadtatóbb adóparadicsom, hogy aztán a legkisebb felajánlott kedvezményért onnan elrepüljenek és más lobogóval hajózzanak tovább.

A problematika nagy horderejű és nem operettlibrettóba illő spot opció. E holdingok olyan pénzügyi eszközök fölött rendelkeznek, amelyekkel nemcsak egyes hercegeket és kiskirályokat lehet implicite megzsarolni - vagy megvesztegetni - hanem az államok jelentős részét.

Mint egy-egy ország vagy vidék legjelentősebb munkaadója, az áttelepedéssel való fenyegetéssel könnyen sajtolhat ki egy-egy kisebb államból egyoldalú adókedvezményeket, sőt dotációkat sokszor a belföldi kis- és közép vállalkozók terhére. Gyógyír erre csak az államok megerősítése, s a kis államok összezárkózása, szövetsége lehet.

E nemzetközi és nemzetek feletti mamutholdingok léte magára a világgazdaság racionalitására is kihat, mert - mint azt Beyond Monopoly Capitalism and Monopoly Socialism című könyvünkben már utaltunk rá - az ellenőrzésük alá vont vállalatok révén oligopol-jellegű helyzeteket teremtve úgy veszik kezükbe a nagy elosztási hálózatokat, hogy árukapcsolás és más, piacot megkerülő tranzakciók révén a világgazdaság számottevő részében a minőség- és árverseny mechanizmusait eldugaszolják.

A piaci kiválasztódást a holdingok közti globális befolyásharc váltja fel. Így válik Glóbuszunk gazdasági anyagcseréje az autonóm, sokszor önellátó konglomerátumok belügyévé. Úgy tűnik, hogy nem ez az egyetlen terület, ahol a gazdaság irracionális folyamatokat hoz létre?

1. Скалы, которые были способны потрясти мир и обратить его в прах, обернулись пламенем и громом и потерпели сокрушительное поражение, натолкнувшись на эти стены и на ту энергию, которая ожидала за ними своего часа.
2. Mi a bin opciók
3. Ну а теперь расслабьтесь и помните, что вы -- в полнейшей безопасности.
6. Я знал, что робот должен хранить в своем сознании визуальное представление о Великих.
7. Robot opciókban

A gazdaság uralta mai társadalomberendezésben a termelési szféránál a fogyasztás még irracionálisabb vonásokat mutat.

Ugyanis ha a gazdaságban a termelékenység nő is, a személyes jövedelemeloszlás ahelyett, hogy csökkentené az osztályok és régiók közti jövedelemkülönbségeket, azokat növeli, s következésképpen ahelyett, hogy a gazdasági növekedés társadalmi haszna a munkaerő széles körű bővített újratermeléséhez is szükséges alapszükségletek kielégítésében csapódna ki, a "márkás" luxuscikkek fogyasztás az, ami elsősorban bővül.

E jelenséget még felfokozza az, hogy a vállalatok kereskedelmi propagandájuk, hírverésük révén az "áruismertetés" monopóliumát élvezik, amit önköltségként le is vonhatnak az adóból. Pedig minden szociálpszichológiai elemzés azt mutatja, hogy az amatőr vevőknek szánt fogyasztói cikkek reklámjának egész technikája nem a választás ésszerűsítését szolgálja, hanem éppen az ellenkezőjét.

A "jó", vagyis hatékony reklám a képet előnyben részesíti a szöveggel szemben, az érzelgősséget a megfontoltsággal, a szórakoztatást az ismertetéssel szemben, a rövid határidős "kiárusításokkal" pedig a rövidzárlatos elhatározásmódot a megfontoltsággal szemben.

E látszólag mindent - szappant, képviselőt, elnökjelöltet - eladni képes szofista technika beeszi magát, ráüti bélyegét a közgondolkozásra is. A public relations és arculatformálás érdekében hátán hordozva, eltűrve mindenféle "hasznot nem hozó, haszontalan" tevékenység költségeit, mint tömegszórakoztatás, sport, kultúra és így tovább, fő szponzora a nélkülözhetetlen jótevője színében tündököl.

A reklámozás valódi társadalompolitikai hatásai másként festenek; ugyanis minél haszontalanabb, lényegtelenebb egy árucikk, annál érdemesebb azt hirdetni, s így a legtöbb reklámráfordítást vonzza magára. Mint azt Az ember kibontakozása a gazdaságpolitika perspektívájában című doktori értekezésemben már évtizedekkel ezelőtt kifejtettem, az elmondottakat figyelembe véve ésszerű társadalmi érdek fűződik a kereskedelmi propaganda korlátozásához, sőt annak a fogyasztókat masszívan felvilágosító társadalompolitikai ellensúlyozásához is.

E kérdés "rekapitalizált" hazánkban különösen aktuálissá vált. Ha a nyugati civilizációhoz tartozó geopolitikai egységen belül Skandináviából kiinduló délnyugati irányú vonalat húzunk meg, ennek mentén egyre nagyobb jövedelem- és vagyonkülönbségekbe ütközünk; tehát általában Amerikában nagyobbak e különbségek, mint Európában és Délen is, mint Északon.

Az USA-ban például ban a vezető cég vezéreinek átlagjövedelme az átlagos családok keresetének szorosát tette ki. A tőkések és a bérből és a munkanélküli segélyből élők közti osztálypolarizáció azóta csak tovább nőtt, hogy a kommunizmus mumusa letűnt, s a tőkés világtársadalom magára maradt, mert a mobilis transznacionális holdingok szabadabban maximalizálhatják profitjukat.

Thurow többet Internetes kereseti portál be a globalizmusnak, Krugman pedig amerikai endogén faktorokat hibáztat. Az alapvető probléma az, hogy láthatólag a tőkés társadalom belső mechanizmusai kikoptak és önkorrigáló automatizmusai nem működnek megfelelően a nemzetközi a kereskedők hangulatának skálája a bináris opciókról körülményei közepette.

A tőzsdén folyó szerencsejáték jól mutatja a pénzügy és a reális gazdaság közti törést. Valamikor ha egy vállalat elbocsátott munkásokat, ezt rossz jelnek tartották, s részvényeinek értéke csökkent. Ma az elbocsátásokat a szakszervezeteken aratott diadalként a tőzsde a részvények felértékelésével nyugtázza.

A tőzsde - mint a tőkével rendelkezők ma már elektronikus zárt világkaszinója - külön játszmát játszik, hiszen még a termelés - pontosabban a forgalom és az eladás - növekedése nem hozza feltétlenül magával a munkanélküliség csökkenését, mert a tetszőleges behozatal révén a termelés és a fogyasztás, valamint a foglalkoztatottság és a termelés - úgyszintén a termelékenység és a béremelés - közti nemzetgazdasági összefüggés szabályai elvesztették érvényüket; következésképpen a Gazdaság mint a közjólétet biztosító Aranyborjú az új generáció szemében elvesztette mindent maga alá rendelő, páratlan csillogását.

Pénz papír. Miből készül a papírpénz? Mikor nem jobb kapcsolatba lépni a QC-vel

Azt a rendellenességet, hogy a magángazdaság nem tudja sem a munkaképeseket foglalkoztatni, sem pedig az alapszükségletek egészét fedező fizetőképes keresletté tenni, avval a retorikával igyekeznek a tőkések igazolni, amely szerint vállalataik a magas adóterhek miatt versenyképtelenekké válnak.

Valójában az okozati összefüggés éppen az ellenkező. Mint történelmileg is a szocialista mozgalmakat a tőkés társadalom visszásságai gerjesztették, hozták életre, úgy általában a munkanélküliséget nem az adókibúvókat vadászó adószedők okozzák. Ugyanis a felmondott, utcára dobott munkásokat és családjaikat valakinek el kell tartania.

S mióta a királynak nincs vagyona, ki más teheti, mint az állam a beszedett adókból? Az elmondottakból azt az általános következtetést vonhatjuk le, hogy az állami ellenőrzés alól elszabaduló tőkés gazdasági globalizáció maximalizálása magától nem halad valamiféle elképzelt, egységes világtársadalom, "globális falu" közjója irányába, s nagy szükség mutatkozik olyan politikai szabályzásra, amely a gazdaság mellett más társadalmi erőforrásokra támaszkodva a közjó szempontjából optimalizálhatja a nemzetközi és nemzetgazdaságok működését.

Indikátorok használata bináris opciók kereskedelméhez. Pontos tárcsa jelzők a bináris opciókhoz

Ez a népuralmi elveknek és intézményeknek a gazdasági szférára és a nemzetközi kapcsolatok egészére való érvényesítését követelné meg. Ennek azonban nem látni jeleit. Megítélésem szerint korunkban a képviseleti demokráciának három alapproblematikája rajzolódik ki. Az, hogy mindenkinek van aktív választójoga, többé nem kérdéses, viszont a képviseleti demokráciákban az ún. Az utóbbihoz ugyanis tetemes pénzforrások kellenek. Az, aki saját eszközökkel indul, eleve a tőkés osztályhoz kell hogy tartozzon.

A távmérő jelek értelmezése

Ha pedig ezek felett maga nem rendelkezik, pénzelői irányában el lesz kötelezve. A kampányfinanszírozást szabályozó törvénykezések ellenére ez elkerülhetetlen. Az amerikai elnökválasztásokra vonatkozó közvélemény-kutatások kiderítették, hogy az utolsó választás hat jelöltje közül a lakosság java része négynek a nevét sem tudta.

Ezért bizonyos értelemben kecskére bízzák a káposztát: ugyanis az, akit megválasztottak és újra akarja választatni magát, csak tapintatosan tudja ellenőrizni azt a vállalkozót vagy csoportot, amely segédkezett a megválasztásában.